Az egyik legismertebb csapágy típus a gördülőcsapágy. A gördülőcsapágyaknál a forgó alkatrészek közé valamilyen gördülő testet helyezünk, ami lehet golyó, görgő, kúpos és tű kivitelben. A gördülőcsapágy előnye, hogy minimális a kenőanyag igénye, egyszeri zsírozással akár hosszú ideig is üzemelhetnek, gyorsan cserélhetőek. A hátránya, hogy pontos szerelés szükséges hozzá, érzékeny a szennyeződésekkel szemben, zajosabb a siklócsapágyhoz képest.
Amikor csapágyazásról beszélünk, akkor nem csupán a gördülőcsapágyról beszélhetünk, hanem több egymáshoz szorosan kapcsolódó együtt mozgó alkatrészről, mint tengely, csapágyház, tömítések (szimering) és csapágyrögzítő anyák. Továbbá nagyon fontos működést elősegítő elem a kenőanyag. A mai fejlett technológia mellett bármilyen gördülőcsapágy elkészíthető, és a csapágyakat nemzetközi szabványméret és típus szerint gyártják. A legelterjedtebb a görgős, tűgörgős és golyóscsapágy, ezen belül készülnek továbbá egysoros, kétsoros radiális, axiális terhelhetőségű és önbeálló csapágyak. Készülhetnek továbbá nyitott és zárt kivitelben. A nyitott csapágynál hátrányt jelenthet, hogy a gördülő alkatrészek közé könnyen kerülhet szennyeződés, viszont a kenés jobban kivitelezhető. A zárt csapágyakat érdemes olyan helyen használni, ahol nem igényelnek sűrű kenést, de szükséges a szennyeződés védelem.
